Benned égnie kell

Beküldő Irmgard
on
0
No votes

 

Az evangelizációhoz magának is lángolnia kell

„A kisugárzás az, amikor valaki belülről lángol, és ezt kívülről is érezni lehet.”

(Gerhard Schöne)

Abban kell megégetned, amit másokban fel akarsz ébreszteni

(Idézet Szent Ágostontól, 354–430)

Hogyan lehetne kielégíteni a világ vágyait és szükségleteit, ha nem hordozzuk magunkban azt a „gyógymódot”, amely a probléma gyökerét szünteti meg? Jézus szeretete, ereje és mindenhatósága, amely a Szentlélek által tűzként ég bennünk – ez a válasz a világ vágyaira és szükségleteire. Ezt a tüzet bárki megkaphatja, aki akarja. Átterjedhet mindenkire, aki ezt a tüzet kívánja. De hogyan adhatjuk tovább ezt a tüzet, ha mi magunk nem égünk? De hogyan lehet kielégíteni a világ vágyát, ha nem visszük el hozzá a tüzet?

Mindenki emlékszik arra, amikor Jézus lángra lobbantotta. Néhányan alig tudták magukban tartani, és tovább akarták adni azt a tüzet. Mások talán csak annyira ragyogtak azok előtt, akikkel találkoztak, hogy az emberek észrevették a nyilvánvalóan lángoló tüzet.

Csoda történik minden alkalommal, amikor az emberek megtapasztalják Isten szeretetét és erejét az életükben, és maguk is lángra gyúlnak.

Magad is lángra gyúlni

„A ragyogás az, amikor valaki belülről ég, és ezt kívülről is érzed.”

(Gerhard Schöne)

A tűznek három jellemzője van:

A tűz fényt ad. A fény bizonyos állatokat elriaszt, míg másokat szinte vonz. Átültetve: azok az emberek, akik szeretnek rejtőzködve élni, nem akarják, hogy fény jusson az életükbe. Mások viszont vágyakoznak rá.

A tűz meleget ad. A meleg elengedhetetlen az ember számára. A meleg egyben a biztonságot is jelképezi – egy meleg takaróval a kandalló előtt – otthon érzed magad.

A tűz mindent eléget, ami éghető, és megtisztítja a fémet. A Biblia így egy gyönyörű képet ad nekünk a gyógyulás folyamatáról. Az ezüstműves akkor tudja, hogy tiszta-e az ezüst, amikor saját tükörképét látja benne.

Lelki gyújtogatók

„Egy idős asszony az Egyesült Államokban hűségesen imádkozott a fiatal, lendületes George-ért. Imádsága arra irányult, hogy ez a fiatalember ne csak a hitre jusson, hanem misszionárius is legyen. Már akkor elkezdett érte imádkozni, amikor George még középiskolás volt. Sok éven át imádkozott, anélkül, hogy bármi is történt volna. George olyan családban nőtt fel, ahol Isten személyes megismerése nem volt téma. Egy nap George postán kapott egy János evangéliumot. Majd 1955 márciusában Billy Graham evangelizációs gyűlést tartott a Madison Square Gardenben. George ott hallott először egy világos üzenetet a szeretetről. Ezen az eseményen George az üdvösséget választotta – amit Jézus Krisztus tett lehetővé számára –, és életét a keresztnek adta át. Vannak, akik kételkednek abban, hogy az ilyen döntéseknek valóban tartós hatása lehet-e. George Verwer a következőképpen válaszolna ezekre a kétségekre: „Hadd mondjam el: ami velem történt azon az estén sok évvel ezelőtt, az valóság volt a szívemben, és azóta minden nap jelen van az életemben.” Ennek az idős hölgynek a hűséges imája meghallgatásra talált, és az imából született meg az OM (Operation Mobilization) nevű világméretű missziós szervezet. Ezerrel vannak a missziós terepen ennek a szervezetnek a tagjai, akik Jézus szeretetét hirdetik a világnak. Egy hűséges imaharcos, aki hittel imádkozott, amíg Isten meg nem hallgatta kérését – egy lelki tűzgyújtó!”

Emmaus – Jézus újra lángra lobbantja a tüzet

Bibliai tanulmány a Lukács 24:13 és következő versekről.

I. rész

Hol vannak azok a kérdőjelek, amelyek megfosztanak a hit frissességétől?

... a szívünk lanyhává vált (25. vers)
Milyen gyakran találjuk magunkat olyan helyzetben, amikor nem értjük az életünkben zajló eseményeket. Azt kérdezzük: „Miért?” és „Miért?” kellett ennek megtörténnie. Az élet ilyen helyzetekben nagy a veszélye annak, hogy a szívünk lustává válik. Az emmauszi tanítványoknak sok kérdésük volt, nem tudták feldolgozni a történteket, és lehajtották a fejüket.

Van-e az a tudásod Jézusról, amely képes örömmel megtölteni a mindennapjaidat?

... az öröm helyett szomorúság van (17. vers)
Még az üdvösség legalapvetőbb tényei (a sír üres – ÉLETBEN VAN!! 22. vers) sem keltik már örömöt a tanítványokban. Mi is elméletileg tudjuk mindazt, amit Jézus tett értünk, és hogy kik vagyunk Ő ÁLTAL. De vajon ez több-e puszta elméleti tudásnál?

Mi vonzza annyira a tekintetedet, hogy nem veszed észre Jézust?

... a közel lévő, jelen lévő Urat már nem érzékelik és nem ismerik fel.
Bár Jézus mellettük jár – ők nem ismerik fel Őt. Szemük mintha el lenne vakítva (16. vers). Mi is gyakran látunk mindenféle dolgot: a különböző emberekkel és magunkkal kapcsolatos problémáinkat – de Jézust, aki mellettünk jár és mindig velünk van, nem vesszük észre. Gondjainkra vagyunk rögzítve.

Mi is a múltbeli hitélményeink miatt gyászolunk, mert ma már nem tapasztalunk semmit Jézussal?

... vágyakozva tekintenek vissza, és a múltban élnek (18–19. vers).
A tanítványok számára a hitük legfontosabb pillanatai kizárólag a múltban vannak. Akkor tapasztalták meg Jézust. Most a múltban turkálnak: igen, akkor az hatalmas élmény volt – de ma?

Milyen ígéreteket ismersz? Mi bizonyítja, hogy hiszel bennük, és sziklaszilárd bizalmad van bennük?

... a hit gyenge.
A Biblia ígéretei és biztosítékai (25. vers próféciái) már nem hatnak a mindennapi életemben. Hatalmuk számomra elérhetetlen marad. Sok mindent tudok a fejemmel, de már nem tudom a szívembe fogadni őket. A Biblia ígéretei elveszítik fényüket. Bár ismerem őket, nem adnak motivációt és erőt az életemhez.

Mennyire könnyű számomra alávetni magam Isten akaratának, különösen akkor, amikor én valójában másképp akartam?

... legbelül csalódás lakozik bennünk, mert minden másképp alakult, mint reméltük. „Reméljük, hogy ő fogja megváltani Izráelt” (21. vers). A tanítványok csalódtak Jézusban. Miért nem úgy cselekedett, ahogy mi gondoltuk és kívántuk? Ő pedig éppen az a mindenható Úr, aki nem követ el hibákat. Milyen gyorsan történik meg velünk is, hogy Jézust a vágyaink eszközévé tesszük.


||

2. rész

Mi riasztott el téged?

A frusztráció általános okai:

„Ha nem tudsz másokat felbujtani, te magad is továbbra is bűnben élsz.”

(Klaus Bockmühl)

  • Amikor a (visszatérő) bűn gyötör minket, és egyre távolabb visz Istentől.
  • Amikor nem tudunk megbocsátani másoknak (mert belsőleg megkötözöttek vagyunk),
  • Amikor annyira el vagyunk foglalva azzal, hogy Isten tisztasága érdekében cselekedjünk, hogymár nincs időnk Istenből erőt meríteni. Elfelejtettük, milyen is az, amikor Isten kebelében pihenünk. Túl gyakran feledkezünk meg arról, hogy nekünk is szükségünk van lelki gondoskodásra.
  • Amikor egy bizonyos ponton megrekedünk – nem jutunk előre, mert például a büszkeség visszatart minket
  • Amikor inkább másoknak segítünk, ahelyett, hogy gondoskodnánk saját lelki növekedésünkről azzal, hogy hagyjuk, mások segítsenek nekünk
  • Amikor a kétségek gyötörnek minket, és nem szánunk időt arra, hogy szembenézzünk velük, és átküzdjük magunkat rajtuk

Frustráció az evangelizáció terén

Lehet, hogy még mindig mélyen a csontjaidban érzed a csalódást, amikor az „evangelizáció” témájára gondolsz.

1. példa: Elvittem egy barátomat egy evangelizációs rendezvényre – az evangélista tele volt nyomással – teljesen kínos volt számomra, hogy a barátomnak ezt kellett elviselnie – dühös vagyok erre az idióta előadóra – ki tudja, talán a kollégám mostantól örökre elkerül majd téged...

2. példa: Megkértek, hogy tartsak egy rövid előadást egy regionális floorball-bajnokságon. Minden a sportról szólt. Aztán beiktattak egy 15 perces szünetet. Ott állok tehát a gyerekek előtt, akiknek az arcára ki volt írva: „Csak rövidre fogd, aztán folytathatjuk a játékot!” A beszéd után teljesen le voltam törve – a gondolatok kavarogtak a fejemben: „Megérte egyáltalán? 15 perc, aztán rögtön vissza a játékba – ez biztosan csak egy szimbolikus gyakorlat volt a vezetők számára, jobb lett volna egyáltalán kihagyni!”

3. példa: Évekig beszéltem a fiataljaimnak Jézusról, próbáltam megszerettetni velük, meghívni őket egy vele való életre – de egyikük sem talált hitre velem. De aztán egy másik gyülekezet ifjúsági istentiszteletén – ott történik meg – úgy döntenek, hogy Jézussal élnek. Valójában örülhetnék, de felteszem magamnak a kérdést: Miért nem velem? Mit csinálok rosszul? Mi van abban a másik prédikátorban, ami bennem nincs? Van egyáltalán értelme az erőfeszítéseimnek?

Ismeritek az ilyenfajta frusztráló élményeket? Beszéltetek már valaha erről? Engedjétek ki a gőzt! Mondjátok el! Írjátok le egy külön papírra az evangelizációval kapcsolatos frusztráló élményeiteket.

Osszátok meg egymással a tapasztalatokat, és imádságban helyezzétek el őket a kereszten. Szimbolikusan égessétek el a papírt, amelyen a frusztráló élmények szerepelnek.

A papírod most már a múlté. A frusztráció most ott van, ahová tartozik – a kereszten!


||

3. rész

Jézus érted

15. vers: „Jézus közeledett.” Ő közeledik hozzád, ott van érted, és érted van. Látja, hogy a kanócod csak parázslik, és törődik veled. Törődik veled, amikor le vagy törve, amikor már nem élvezed az életet, amikor frusztrált és csalódott vagy. A te letargiád nem hagyja hidegen Jézust, hanem cselekvésre készteti. Ő veszi át a kezdeményezést. Nem akarja, hogy a parázsló kanócod teljesen kialudjon. Újra lángra akar gyújtani téged.

Hogyan teszi ezt?

Érted… ketté


14. vers: „...ezekről a dolgokról beszélgettek egymással.”: ne maradj egyedül a frusztrációddal. Légy őszinte másokkal is. Beszéljétek meg, mi foglalkoztat téged. Minden vezetőnek kell lennie egy olyan bizalmasának, akivel szemben őszinte lehet.

V. 15 … a beszélgetés során Jézus közeledik hozzánk. Mintha Jézus éppen ott közeledne hozzánk, ahol őszinték vagyunk egymással.

V. 17 Ő is csatlakozik a beszélgetéshez. Ezzel a beszélgetés már nem csupán személyközi szinten zajlik. Hirtelen Jézus aktívan bekapcsolódik, és új irányt ad a beszélgetésnek, új perspektívát nyit meg.

Neked … imádságban

Végül mindkét csüggedt ember már nem önmagával, nem csupán a problémájával foglalkozik – hanem Jézussal –, rá összpontosít. Beszélget vele. Az élénk imádságos élet elengedhetetlen, mert általa bevonjuk Jézust abba, ami megérint minket. Imádságos életünket mindig támadások érik majd, mert az ellenség nem akarja, hogy Jézushoz forduljunk. Tudja, hogy ha Jézushoz kiáltunk, Ő meghallgatja a könyörgésünket, eljön és közbeavatkozik.

Példa: az ugandai ébredés azzal kezdődött, hogy két csüggedt lelkész őszintén beszélt egymással. Bevallották egymásnak, hogy Jézus iránti szeretetükből és szenvedélyükből már semmi sem maradt. Ezután együtt imádkoztak a megújulásért. Ez volt a nagy lelki mozgalom csendes kezdete, amelynek hatása ma is érezhető Ugandában.

Neked … Isten Igéjében

5. vers, 32. sor: Új tűz jön oda, ahol az emberek „kinyitják az Írásokat”. Isten szavai még mindig Jézus legnépszerűbb és leghatékonyabb eszközei arra, hogy újra lángra gyújtsanak benned. Isten Igéje az a hely, ahol a csüggedt tanítványok új tüzet kapnak Istentől. Szavai a lelked kenyerét jelentik

A Bibliaolvasás mindig is vitatott kérdés lesz. Hiszen az ellenség nem akarja, hogy Jézus iránti lelkesedés gyulladjon benned. Ne mindig azzal a hátsó szándékkal olvassd a Bibliát, hogy „mit tudok átadni másoknak (a Jungschi-ban)”, hanem először azzal a gondolattal: „mit akar Isten most nekem adni?” Először magadnak olvassd a Bibliát! A Biblia értelmezésének és a bibliai történetek elmesélésének a gyermek- és ifjúsági munkában (és egyébként is az egyházi munkában) továbbra is központi szerepet kell betöltenie, ha másokban is tüzet akarunk gyújtani.

„Minden reggel elolvasok 4 fejezetet a Példabeszédekből és 5 fejezetet a Zsoltárokból. A Példabeszédek közelebb hoznak az emberekhez; a Zsoltárok pedig Istenhez.”
(Billy Graham)

Olvasom-e Isten Igéjét; még a T-t is? Foglalkozom-e bibliai tanulmányozással?

Hagyom-e, hogy Jézus megnyissa számomra Isten Igéjét? Törekedem-e a mélyebb megértésre, az értelmezésre? Vagy mindig csak a felszínt kapargálom?

Hiszek abban, amit olvasok? Kérem-e, hogy hitem legyen az Ő ígéreteiben? (25. vers: A tanítványoknak mindenekelőtt hitük hiányzott; vö. Zsidók 11:1)

Ha ilyen hited van – hogyan nyilvánul meg? (Mire mersz vállalkozni? Mire támaszkodsz?)


||

Érted... a kereszten

Hadd gyújtson meg újra a kereszt!

„És lőn, mikor velük asztalhoz ült, kenyeret vett, hálát adott, megtörte, és nekik adta. Akkor megnyílt a szemük, és felismerték őt.” (30–31. vers)

... ez akkor történik, amikor Jézus eljut a lényeghez, a legfontosabb dologhoz – a kereszten való halálához. Erről már korábban is beszélt (26. vers): „Hát nem kellett-e Krisztusnak szenvednie?” – Jézus ezt a próféták tanítására hivatkozva bizonyította –, most pedig a megtört kenyéren keresztül szemléletessé teszi ezt, kiosztja nekik, és ők megértik:

Ez nekem szól!

Ezt értem tette.

Aztán hirtelen, amikor az üdvösség központi eseményéről van szó, megnyílik a szemük, és felismerik Jézus Krisztust.

A bibliai üzenet lényege és csillaga az, hogy Jézus a kereszten halt meg az én bűneimért, hogy megbocsátást nyerhessek, hogy üdvözülhessek, hogy újra kibékült kapcsolatban élhessek az Atyával. Ez az evangélium középpontja. Ez az a jó hír, amely megment. Ez az üzenet végigkíséri az egész Bibliát – a Teremtéstől a Jelenésekig! Isten üdvösségi terve számodra!

Hogy ne feledkezzünk meg arról, ami a kereszten történt, rendszeresen ünnepeljük az Úr vacsoráját. Ott szó szerint testté és vérré válik számunkra az, amit Jézus tett értünk. Ő, az élet kenyere, az élet kenyerét adja a tanítványoknak, hogy egyenek belőle. Meghív az asztalához. Azt adja, amire valóban szükségünk van. Gondoskodik rólunk. Megbocsátást ad. Megtisztítást ad. Örök életet ad.

Az evangélium központi gondolata, hogy „Jézus értem halt meg a kereszten”, vajon a világ legfontosabb dolga-e, ami megérint, aggódásra késztet és hálára ösztönöz egyszerre?

„Még mindig érintett emberek vagyunk? Akiket magukat nem érint a dolog, azok nem tudnak másokat sem megérinteni.”

Ígéretek neked

Jézus így szól hozzád:

„A meggörbült nádat nem töröm el, a parázsló kanócot nem oltom el.” Máté 12:20 – még veled sem.

„Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön, és bárcsak már lángolna!” Lukács 12:49 – ezzel rád is utal

Jézus most magához hív téged. Ő az Úr, aki törődik veled, aki ismeri a frusztrációidat, aki megérti a csalódásaidat, aki utánad jár, és fel akar emelni. Ugyanaz az Úr, aki pünkösdkor átadta hatalmát a tanítványainak – mint a mennyből jövő tűz, elküldte Szentlelkét, és azzal lángra lobbantja népét.

Forrásmegjelölés:

Szerzők: Thomas Lorenz és Philippe Diener

Tartalom, borítókép, szerzői jog:

www.besj.ch