Fény és sötétség

Bevezető

Mivel a darab előadása nagy sikert aratott, nem szabad megvonni más tini-vezetők elől.  

Most betekintést nyerhettek Harald K. életébe, aki P.-ből származik. Harald K. egy teljesen átlagos ember, amennyire ezt egyáltalán el lehet mondani bárkiről. P.-ben lakik, egy városban valahol az országunkban.  

Kérlek, most csukjátok be egy pillanatra a szemeteket. (A fény kialszik, és a terem elsötétül. Harald a földön ül, vagy fel-alá járkál.)  

Most kérlek, nyissátok ki a szemeteket. Ha egyáltalán láttok valamit, akkor azt látjátok, hogy milyen Harald élete. Megpróbálta a legjobbat kihozni az életéből. Mindig tisztán látni akart, és sikeres ember akart lenni. Az évek során azonban az élete egyre sötétebbé vált. Ott voltak a mindennapi hazugságok, a munkahelyi csalások, vagy a hangulatból fakadó apró barátságtalanságok embertársai felé. Mostanra Harald K. a sötétben ül. Megpróbál együtt élni a sötétséggel, ahogyan szinte mindenki körülötte. Boldogtalan. (Harald kezébe veszi az újságot.) Harald K. hirdetést ad fel az újságban: „Segítség, nem akarok többé a sötétben ülni!”  

(Belép egy személy)
Egy nap egy pszichoterapeuta jön az útján, és azt mondja Haraldnak: „Belülről kell megtalálnod a fényedet. Az erőd a vágyaid uralkodásában rejlik. Nézz magadba!”  

(Harald leül a földre, és felvesz egy takarót, amellyel betakarja magát.) Harald K. belenéz önmagába. De mit lát ott? Ismét csak sötétséget. Látja azokat a dolgokat, amelyek elveszik az életéből a fényt: gyűlölet, irigység, veszekedésvágy.

Rájön, hogy szüksége van egy fényforrásra, mert egyedül nem tud kilépni a sötétségéből. (Harald eldobja a takarót, és keres valamit, majd kézbe veszi az újságot. Harald meglátja az újságot, és elolvassa egy hirdetést: „Az önbizalom a sikerhez vezető út!” Egy kis gyakorlással és kitartással gyorsan megtalálható az önbizalom.  

(Megpróbál meggyújtani egy öngyújtót, végül sikerül.)
Most már van fénye. Újra lát olyan dolgokat, amelyeket korábban nem látott, és mindezt csupán egy kis önbizalommal. Ugyanis meglátja önmagát. De a fény nem terjed tovább. Harald azonban azokat az embereket is látni akarja, akik körülötte vannak.  

(Harald újra eloltja az öngyújtót. Valaki más lép be.)  
Egy humanista odamegy Harald K.-hoz: „Figyelned kell a többi emberre. Keress magadnak egy ideálképet, és válj olyanná! Nézd meg, mit csinálnak a többiek!” (Harald a zseblámpáért nyúl.) Aha. Most már látjuk, ööö, Harald máris sokkal többet lát. Látja azokat az embereket, akik a környezetében élnek. Gazdag emberek, akik elérték a sikert. Harald megpróbálja magára irányítani ezt a fényt. Hiszen ami az egyiknek jó, az neki sem lehet káros.  

(Magára irányítja a zseblámpát.)
De elég gyenge. Talán túl gyenge a fény? Harald a zseblámpa árcédulájára néz. Aha. A lámpa túl olcsó. Az „megvilágosodottak” felső tízezerében senki sem akar öt euró nyolcvanas fényt. Szóval kezdjük elölről, de egy árkategóriával feljebb.  

(Elővesz egy nagy zseblámpát vagy egy reflektorot.)
Ezzel a erős fénnyel biztosan sikerülni fog. Ha most megnézem az embereket...

(A közönségre világít.)
Igen, de várjunk csak. Miért fordul el tőlem mindenki?  

(Tovább világít a közönségre.)
Hiszen ők mind sokkal szegényebbek, mint én. (Szünet után.) Megvan! (Ujjával „aha” mozdulatot tesz.) A modern már nem divat. Vissza a természethez.

(Meggyújt egy gyertyát.)
Nincs atom, csak a természet. Ez önmagában elégnek kell lennie a megvilágosodáshoz, hiszen a természetben rejlik az erő.  

(Hirtelen bekapcsolódik egy diavetítő.)
A falon ez áll: A tudás hatalom. A kutatott világ fényt hoz a jövőbe. Ezért: jövőorientált kutatás. 

Nagyszerű! Persze. Ha mindent tudok, akkor megvilágosodtam. (Harald büszkén odalép a projektorhoz, kézbe vesz néhány könyvet, és tanulni kezd. Hosszabb szünet után:) Minden tudás az enyém. Most megmutatom az embereknek a tudomány fényét.  

(Bátran átmegy a szoba egy másik sarkába.)
Várjunk csak. Itt egyáltalán nem olyan világos, mint ott hátul. Mi ez az egész? Hiszen én mindent tudok. Vagy nem?  

(A projektor kialszik.)
Nincs senki, aki kivezetne ebből a sötétségből? (Hangosan:) Hol van az az átkozott fény?!  

(Egy nyugodt hang:)
Ne káromkodj!
Mi? Ki a fene vagy te egyáltalán? A nevem Jézus. Jézus Krisztus.  

Szent Mária! Te vagy az a fickó a templomból. Aki ott fent Isten mellett lakik. Mit keresel itt? Nektek a mennyben elég fényetek van. Miért vagy itt, ebben a sötétségben? Azért vagyok itt, mert nálam van a fény, amit keresel. Ki akarlak hozni ebből a sötétségből.  

Most figyelj rám! Keményen dolgoztam, gürcöltem, magoltam. De soha nem találtam meg azt a fényt, amely megvilágítja és kitölti az életemet. De mindegy! Neked is meg kell kapnod a lehetőségedet. Mit kell tennem, hogy megkapjam a fényt?  

Bízz bennem! Mert: én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, annak megvan a világosság, amely az életre vezet, és többé nem fog a sötétben tapogatózni. (Jn 8,12)  

Úgy érted, hogy egyszerűen bíznom kell benned, anélkül, hogy bármit is tennék érte? Úgy érted, hogy te akarod nekem adni a fényt? (Szünet) A gyakorlat felülmúlja az elméletet.  

(Harald imádkozó testtartásban)
Talán ez az utolsó esélyem. Jézus Krisztus. Szeretnék bízni benned. Segíts nekem kijutni életem sötétségéből. Ajándékozz nekem olyan fényt, amely megszabadít a félelmemtől és a bűntudatomtól.
(Ehhez illő szövegként felolvasható az Efézusbeliekhez írt levél 5, 1–20)  

Megjegyzések  

A bevezetőt egy narrátor olvassa fel, aki egyben Harald hangja is. A Haraldot alakító színésznek tehát csak pantomimikusan kell eljátszania az elolvasott szöveget. A pszichoterapeuta, illetve a humanista hangját vagy a narrátor, vagy két másik szereplő veheti át. Ugyanez vonatkozik Jézus hangjára is.

Forrásmegjelölés:

Tartalom és címlapkép: Copyright BESJ,www.besj.ch

Szerző: Marcus Felbick