Kockázatkezelés

A kockázatkezelés egy szisztematikus eljárás, amelynek célja „a kockázatok felmérése és értékelése, valamint a feltárt kockázatokra adott reakciók irányítása” (Wikipedia).

Magyarul: Az a cél, hogy minden ifjúsági csoport rendezvényén magas szintű biztonságot biztosíts a csoporttagok és a vezetők számára.

1. lépés: A lehetséges veszélyek elemzése

Ennek során áttekinted a tervezett rendezvény egyes elemeit. Ide tartoznak különösen

minden tevékenység,
a rendezvény helyszínét képező teljes terület (tehát pl. az oda- és visszaút is),
a gyermekekre általában jellemző sajátosságok (pl. a gyermekeknél a közúti forgalomban általában alacsonyabb a figyelem), valamint
a gyermekekre jellemző speciális sajátosságok (pl. az asztmában szenvedő gyermekeknél előforduló rohamok).

Miközben áttekinted az egyes elemeket, tedd fel magadnak a következő kérdést: Hol rejlenek itt lehetséges veszélyek? Sorold fel ezeket a veszélyeket egyenként.

2. lépés: A veszélyek értékelése

A veszélyek értékelése során azt kell megvizsgálni, hogy mely kockázatok elfogadhatók vagy indokoltak, és melyek nem. Hiszen az a tény, hogy abszolút biztonság nem létezik.

A felsorolt veszélyeket most a bekövetkezésük valószínűsége és a potenciális kár mértéke szempontjából elemezzük. Tehát minden felsorolt veszély esetében tegye fel magának a következő két kérdést:

Mennyire valószínű, hogy bekövetkezik egy kár?
Mekkora lenne ilyenkor a kár mértéke?

A két kérdés megválaszolásához nézd meg az alábbi kockázati táblázatot, amely tartalmazza a két kérdés lehetséges válaszait is. Minden veszély esetében jegyezd fel, melyik kockázati osztályba sorolható. Tehát vagy piros, sárga vagy zöld.

A kockázati grafikon

3. lépés: A veszélyek minimalizálása

Most az a feladat, hogy az azonosított (1. lépés) és értékelés alá vont (2. lépés) veszélyeket ésszerű módon minimalizáljuk. De nem minden elképzelhető veszélyt kell vagy lehet kezelni. Az, hogy mely veszélyt hogyan kezeljük, attól függ, hogy melyik veszélyosztályba (piros, sárga, zöld) tartozik.

PIROS: Kritikus/elfogadhatatlan veszélyek – Megfelelő intézkedésekkel itt csökkenteni kell a bekövetkezés valószínűségét és/vagy a kár mértékét. A cél az, hogy ezen intézkedések végrehajtásával a veszélyellenőrzés során (4. lépés) már ne legyen veszély ezen a területen. Írd fel a listádra az egyes veszélyekhez kapcsolódóan meghozandó intézkedéseket.

SÁRGA: Az úgynevezett ALARP-tartomány (As Low As Reasonably Practicable) – Itt arról van szó, hogy a veszélyeket olyan mértékben csökkentsük, amennyire az ésszerű és kivitelezhető. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a veszély a veszélykezelés (4. lépés) során a zöld tartományba kerül. Írd fel a listádra az egyes veszélyekkel kapcsolatos esetleges intézkedéseket.

ZÖLD: Az ebben a tartományban lévőveszélyeket nem kezeljük, mivel vagy rendkívül valószínűtlenek, vagy a potenciális károk nagyon csekélyek.

A veszélyek minimalizálásának lépése egy meglehetősen kreatív folyamat, ezért első ránézésre kissé bonyolultnak tűnhet. Ha ez a helyzet nálad is, akkor nézd meg az alábbi alkalmazási példákat, majd olvasd át még egyszer ezt a lépést. Akkor biztosan sok minden világossá válik számodra.

4. lépés: Kockázatellenőrzés

Elégséges volt a kockázatkezelésed? Ezt kell most kiderítened. Elemezd újra a listádon szereplő veszélyeket, de ezúttal a veszélyek minimalizálása során tervezett biztonsági intézkedéseket is figyelembe véve. A minimális eredménynek az kell lennie, hogy a listádon már ne legyenek olyan veszélyek, amelyek a piros zónába tartoznak. Ha ez nem így van, akkor újra át kell gondolnod a megfelelő biztonsági intézkedéseket, hogy ezeket a veszélyeket annyira csökkentsd, hogy legalább a sárga zónába kerüljenek.

1. alkalmazási példa: Közúti forgalom

Az ifjúsági csoport helyiségétől az erdőig vezető út, ahol egy szabadtéri játékra kerül sor, egy vagy több utcán halad át.

1. lépés: A lehetséges veszélyek elemzése:

Az egyik lehetséges veszély: a résztvevő autóbalesetben megsérül.

2. lépés: A veszély értékelése:

Bekövetkezés valószínűsége: alkalmanként (az autók és gyalogosok közötti ütközések nem ritkák)
potenciális kár mértéke: általában kritikus vagy katasztrofális (csonttörések, halálesetek)
A kockázati grafikon szerinti eredmény: PIROS – Kritikus/elfogadhatatlan veszély

3. lépés: A veszély minimalizálása:

Lehetséges intézkedések a bekövetkezés valószínűségének minimalizálására: A gyerekeknek már a gyermekcsoport helyiségében elmondják, hogy csak akkor szabad átkelniük az úton, ha egy vezető erre utasítja őket, egyébként pedig az út szélén kell várniuk; gyalogos hidak, közlekedési lámpák és/vagy aluljárók használata; azokat a labdákat, amelyek útközben az útra eshetnek, és a gyermekeket reflexszerűen arra késztethetik, hogy utánuk ugorjanak, a vezetők elkobozzák.
Lehetséges intézkedések a potenciális kár mértékének minimalizálására: Az útvonalat úgy kell megtervezni, hogy az utakat a lehető legbiztonságosabb helyeken keljenek át, azaz olyan helyeken, ahol az autóknak lassabban kell haladniuk, és ezt meg is teszik, ahol az autósok már korán észreveszik a gyalogosokat, és ahol esetleg már hozzászoktak ahhoz, hogy alkalmanként gyalogosokkal kell számolniuk, például a zebrán.

4. lépés: Veszélyértékelés

Ha a fent említett intézkedéseket végrehajtják az autó és a résztvevő közötti ütközés veszélye tekintetében, az alábbi új veszélyértékelés adódik:

Bekövetkezés valószínűsége: valószínűtlen (a tervezett biztonsági intézkedéseknek köszönhetően most már meglehetősen valószínűtlen, hogy káresemény következzen be).
Potenciális kár mértéke: katasztrofális (még mindig előfordulhat, hogy jelentősen túllépve a sebességhatárt az autósok halálos kimenetelű ütközéseket okoznak, így a potenciális kár mértékét csak csekély mértékben sikerült csökkenteni)
A kockázati grafikon szerinti eredmény: SÁRGA – minimális cél elérve.

Megjegyzések

A leírt koncepció egyszerűsített, gyakorlati formában tükrözi a kockázatkezelés alapkoncepcióját. Ezt azonban mindig az adott tevékenységre vonatkozó szakértelemmel kombinálva kell alkalmazni. Ebben az esetben a szakértelem élvez elsőbbséget. Ha tehát például a cserkészcsapatoddal kötélmászásra vagy hegymászásra mész, a kockázatkezelés terén szerzett ismeretek nem elegendőek. Rendelkezned kell a hegymászás/leereszkedés területén megfelelő képzéssel, amelyhez például az is tartozik, hogy hogyan kell egy ilyen tevékenységet biztonságosan végrehajtani. Ezek a szakértelmi ismeretek elsőbbséget élveznek a kockázatkezelési ismeretek alkalmazásával szemben.