Tájfutás és még sok más

Bevezetés

Az elmúlt néhány évben alaposan megvizsgálták a tájfutás környezetbarát jellegét. Természetesen a tájfutás mint természetes sport önmagában nem jelent veszélyt a természetre. De a sok más erdőhasználóval együtt olyan tényező, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ez a tanulmány tippeket kíván adni a Y+S vezetőknek arra vonatkozóan, hogyan lehet elkerülni a növény- és állatvilág veszélyeztetését.

A tanulmány négy részre tagolódik:

1. Az orientációs futókkal érintkezésbe kerülő vadon élő állat- és madárfajok
2. Érzékeny terepterületek
3. Következmények a pálya kialakítására nézve
4. Ökológiai tájfutási naptár

Az első két cikk a vadon élő állatok biológiájával és az ökológiai alapokkal foglalkozik. Az utolsó két cikk pedig a ebből fakadó gyakorlati „tanulságokat és előnyöket” tartalmazza. Különböző térképes példák, különösen a „Következmények a pálya kijelölésére nézve” című cikkben, alátámasztják a szöveg legfontosabb üzeneteit. A változatos, méltányos ellenőrzőpontok elhelyezése minden tájfutópálya alapját képezik. A valódi szellemi kihívás azonban a futó előtt álló útvonalválasztási feladatokban, valamint magában az útvonal tájékozódási követelményeiben rejlik. A rajt- és célhelyszínhez vezető festői megközelítési útvonalak, valamint azok elhelyezkedése teszik teljessé a tájfutási élményt. Ökológiai szempontból most szükséges összehasonlítani az útvonalakat, a kontrollpontok elhelyezkedését, valamint a rajt- és célhelyszíneket a következő cikkekben meghatározott természetvédelmi célokkal:

• A tájfutóval érintkezésbe kerülő vadon élő állat- és madárfajok
• érzékeny terepterületek

kérdéseit harmonikusan kezeljük. A pálya kialakítása ehhez a legjobb lehetőségeket kínálja. A pályatervező felelőssége ennek megfelelően nagy.

A jelen dokumentum kidolgozásának egyik alapvető forrása többek között a „Der OL-Läufer als Waldbenützer” (A tájfutó mint erdőhasználó) című brosúra volt, amelyet a Svájci Tájfutó Szövetség „Waldbenützung” (Erdőhasználat) munkacsoportja tett közzé 1982-ben.

Záró megjegyzések

E cikkek áttekintése önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az orientációs futás természeti sportot „természetvédelmi sporttá” alakítsa. Csak azok tudják megóvni és tisztelni a természetet, akik megtanulják azt megélni és megérteni. Különösen az orientációs Y+S-vezetőknek és fiatal sportolóiknak van erre a legjobb lehetőségük. A sporttanfolyamot kiegészítő program – játékokkal, madármegfigyeléssel, erdőben tett sétákkal erdőgazdálkodók, vadászok, ornitológusok és biológusok társaságában – gazdagíthatja és inspirálhatja a fiatalokat.

Saját továbbképzésük érdekében az Y+S vezetők hozzáférhetnek a természetvédelmi szervezetek által kínált, jól kidolgozott tanfolyamok széles választékához, valamint a szakirodalom sokszínű kínálatához. Az ilyen szervezetekben való személyes részvétel szintén nagyban hozzájárulhat az ökológiai megértéshez.

Az állóképességi tesztek és a speciális sporttanfolyamok tervezésekor célszerű a lehető leghamarabb felvenni a kapcsolatot a szakértő felügyelővel. Ez a személy segítséget nyújthat az erdőhasználattal kapcsolatos nyitott kérdésekben, és megadhatja a vadászok, erdészek, biológusok, ökológusok, ornitológusok, természetvédelmi hivatalok és szervezetek elérhetőségeit.

Forráshivatkozás:

Tartalom: Herbert Bühl, Y+S szakértő, Schaffhausen Ifjúsági és Sportszövetség, 1986, a Vezetői kézikönyvről szóló brosúra

Szerzői jog: ESSM, Magglingen, www.ehsm.ch