Élménypedagógia

Az élmény

Az élmény minden egyéni, személyes tapasztalat, beleértve a mindennapi élményeket is. Az élményt – ellentétben például egy klasszikus tanítási egységgel – holisztikusan fogadjuk be, ami jelentősen jobb tanulási hatékonyságot eredményez. Ráadásul különösen a szociális kompetenciák szinte kizárólag a saját élményeken keresztül fejleszthetők. A fent említett okok miatt érdemes az élményt célzottan tanulási módszerként alkalmazni, azaz a személyes élményeket szándékosan elősegíteni.

Élmény és pedagógia

A személyes, szubjektív élmény nem irányítható részletesen, mivel az az egyén közvetlen tapasztalatától és neveltetésétől függ. Ráadásul sok élmény véletlenszerűen alakul ki. Célzott tervezéssel azonban lehetséges a kívánt személyes élmények valószínűsítésére.

Heckmair és Michl az élménypedagógiát a következőképpen határozzák meg:

„Az élménypedagógia egy cselekvésorientált módszer, amely példaértékű tanulási folyamatok révén – amelyek során a fiatalokat fizikai, pszichés és társadalmi kihívások elé állítják – célja a személyiségfejlődésük elősegítése, valamint arra való felkészítésük, hogy felelősségteljesen alakítsák ki saját életvilágukat.”

A modern élménypedagógia jellemzői

Az élménypedagógia terén számos különböző megközelítés és koncepció létezik. A legtöbbjüket azonban a következő közös vonások jellemzik:

• Cselekvésorientáltság: A tanulási folyamat középpontjában egy feladat megoldása áll; a tudás és a készségek elsajátítása és átadása elsősorban személyes tapasztalatok révén történik.
• Komolyság: A tanulási helyzetet úgy alakítják ki, hogy a megoldandó feladatok maguktól adódjanak, és azokat elkerülhetetlenül meg kell oldani.
• Csoportközpontúság: A tanulási helyzetet úgy alakítják ki, hogy az együttműködés elengedhetetlen legyen, és ebből logikusan következzen a szociális kompetenciák fejlesztése.
• Élményjelleg: A létrehozott tanulási helyzetek általában nem mindennapiak, gyakran akár szokatlanok és rendkívüliek is. Ez lehetővé teszi a mindennapoktól való eltávolodást, valamint a tartós tanulási sikert.
• Önkéntesség: Az élménypedagógia abból indul ki, hogy a tanulás nem kényszeríthető. Ezért az élménypedagógiai intézkedések általában önkéntes alapon történnek. Az élménypedagógus feladata – és néha kihívása is – az, hogy bátorítsa a résztvevőket a megtervezett helyzet szembenézésére.
• Pedagógiai koncepció: A tapasztalati pedagógiai elemeket célzottan tervezik meg és valósítják meg, azzal a céllal, hogy valamit átadjanak. Ehhez hasznos, sőt gyakran elengedhetetlen egy megfelelően képzett munkatárs kísérete is.

Példák az élménypedagógiai módszerekre

Ezen a helyen néhány élménypedagógiai tevékenységet szeretnénk példaként felsorolni:

• Meztelenlábú ösvény – Egy kifejezetten erre a célra kialakított ösvényt cipő nélkül kell végigjárni; a talajjal való érintkezés révén különleges érzéki benyomások és ezzel együtt egyfajta ellazulás tapasztalható.
• Magas kötélpálya – Fákból, fatörzsekből és kötelekből álló szerkezet, amely biztosítást igényel. Gyakran kifejezetten csoportos tevékenységként tervezik.
• Erdei óvoda – Gyermekek gondozása a szabad természetben, különösen az erdőben.

Mi eredményezi a tudásátadást / a tanulási sikert

Az élménypedagógia különböző koncepciói léteznek, amelyek nagyon eltérő modelleket dolgoztak ki arra vonatkozóan, hogy a résztvevő konkrétan mit tanuljon.

• „The Mountain Speaks for itself” modell: A tanulás kizárólag a személyes élményen keresztül történik.
• „Outward Bound Plus” modell: A tanulás a személyes élményen és az azt követő reflexióon keresztül történik, amelynek célja a tanultak elmélyítése.
• Metaforikus modell: A tanulás úgy valósul meg, hogy a tanulási helyzet nagyon hasonlít a résztvevők mindennapi helyzetéhez. Ezáltal egyértelművé válik az alkalmazási kapcsolat, és az élményeket nem árnyékolja be a túl intenzív reflexió.

Minden koncepció célja azonban a szakmaspecifikus viselkedésformák (pl. biztosítás mászás/leereszkedés közben), az interdiszciplináris viselkedési minták (pl. problémamegoldási/konfliktuskezelési stratégiák) és/vagy a metaforikus viselkedésváltozások átadása. Az utóbbiak esetében a gyakorlat egy olyan helyzeten keresztül történik, amely szimbolikusan képviseli a tényleges tárgyat, és az átvitel csak a tényleges mindennapi helyzetre való alkalmazás révén valósulhat meg.

Az átvitel / a tanulási siker akadályai

Az élménypedagógiában a következő kritikus pontok akadályozhatják a mindennapi életbe való átvitelét és ezzel a kívánt tanulási sikert:

• A tanulási helyzet túl egyszerűnek ábrázolja azt, ami a valóságban nagyon összetett.
• A rövid időtartamú élménypedagógia csak rövid távú tanulási folyamatokhoz vezet, és ezzel elszalasztja a hosszú távú tanulási folyamatok, és így a kiterjedtebb tanulási eredmények lehetőségét.
• Ha a résztvevőket nem kísérik végig az átvitel folyamatában („The Mountain speaks for itself” modell), fennáll a kockázata a nem optimális tanulási eredményeknek.
• A „szabadidő” érzése csökkenti a tanulási motivációt, és ezzel együtt a tanulás szempontjából oly fontos transzferfolyamatot is.

Ezek a kockázatok jelentősen csökkenthetők a célok és elvárások egyértelmű egyeztetésével, a csoportok tudatos összeállításával, a tevékenységek hosszabb távra történő tervezésével, valamint az átviteltechnikák célzott alkalmazásával.

Képforrás

• Címkép:Ramun Badertscher, www.ramunbadertscher.ch